Szilveszter-nap, december 31-e az év utolsó napja, melynek estéjén újévbe nyúló
vidám mulatsággal szokás búcsúzni az elmúlt esztendőtől, a
templomokban ilyenkor év végi hálaadást tartanak.
Három
római pápának is Szilveszter - Sylvester - volt a neve. A
magyarság szempontjából legjelentősebb II. Szilveszter, aki
999-től 1003-ig volt pápa, korának művelt embere, filozófiával,
matematikával, irodalommal is foglalkozott. Ő küldte államalapító
királyunknak, Szent Istvánnak a királyi koronát.
A
magyar konyha régi hagyományai szerint Szilveszter estéjén
nyulat, halat, őzet vagy szárnyast kell enni, mert - úgymond - a
hal elúszik, a gyorslábú nyúl vagy őz elszalad, a szárnyas
elröpül az óesztendő minden gondjával, bajával. Más babonák szerint pont ezen ételek fogyasztása tilos e napon, mert nem az óesztendő gondját baját viszik el, hanem a következő esztendő szerencséjét.
Éjfélkor
pezsgőt bontanak, a szilveszteri asztalra korhelyleves, virsli,
töltött káposzta kerül.
A szilvesztert nagyon sok helyütt ünneplik sertéshús
fogyasztásával. Ennek több oka is van. Bizonyos magyarázatok szerint
azért vált a malac az évforduló állatává, mert orrával előre túr, azaz a
jövőbe mutat, és közben még a szerencsét is kifordítja a földből. Más
feltételezések szerint a malac
kövérsége, hája az, ami ehhez a megtisztelő szerephez juttatta, hisz ki
lenne hivatottabb az új évet várni, mint a jóléttől kövér, zsíros
malac.
Ugyancsak
hagyományként említik a régi szakácskönyvek a szilveszteri
krampampuli készítését. A következőket olvashatjuk erről
Magyar Elek: Az ínyencmester szakácsmester című művében. "A
krampampuli kékes lángjába tekinti Szilveszter éjszakáján a
kellemes és érdekes dolgok közé tartozik. Az égő rum, az olvadó
cukor, a sokféle fűszer illata betölti a szobát. A forduló amúgy
is felfokozott hangulatában az asztal körül ülő társaság a
jövőt keresi az asztal közepén imbolygó lángban…”
Az
újév az év első napja. A ma használatos január elsejei
évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált
Juliánus naptár tette általánossá.
Az
évkezdethez minden népnél számos, hagyományos gonoszűző,
szerencsehozó népszokás kapcsolódik. Általános hiedelem szerint
az újévi cselekedeteknek kihatása van az egész évre. Korán
keltek, például, hogy egész évben korán kelők legyenek, vidéken
kútnál mosakodtak, hogy egész évben frissek legyenek. A
gyümölcsfákat megfenyegették, hogy megijedve nagyobb termést
hozzanak, a tyúkokat abroncsból etették, hogy sokat tojjanak, de
voltak nagy zajjal járó "nyájfordító" szertartások,
hogy az állatok egészségesek maradjanak, újévi népszokás az
ólomöntés.
Újévkor
az ebédre főzött savanyú malacaprólék-leves, káposztaleves,
savanykás, pikáns ízével kicsit segített a szilveszteri
másnaposságon, de szokás lencse-, bab- és csirkelevest is
készíteni. A főétel azonban újévkor a malac, amely ormányával
felénk túrja az új esztendő szerencséjét. A szopós malacsorból
kikerült, kellőképpen elkészített, piros-ropogósra sült malac
a jó ízek harmóniájával telített étel, régtől fogva híres
készítménye a magyar konyhának. Találkozhatunk azonban a
szerencse e szimbólumával malacpörkölt formájában is. Ez is
csak szopóskorú malacból készülhet, puhahúsú minden,
felesleges zsírtól mentes, hogy a pörkölt a kissé másnapos
gyomrúaknak se legyen nehéz. Édes-nemes, csípősségmentes de
tűzpiros paprikával készült igazi magyaros étel, a házitarhonya
illik hozzá.
Desszertként
szokás csörögefánkot adni, de főleg vidéken találkozhatunk a
karnevál előhírnökével a farsangi fánkkal is.