A sütőpor története
1846-ban két New York-i
pék, John Dwight és Austin Church dolgozták ki a sütéshez alkalmas
térfogatnövelő receptjét, és annak használatát.
A sütőport a német kémikus Justus von Liebig is igyekezett elterjeszteni: a nagyüzemi gyártókat célozta meg.
Európában a Dr. Oetker cég kezdte el forgalmazni a terméket, 1903.
szeptember 21-én Dr. August Oetker gyógyszerész jelentette be a
szabadalmi jogot az általa kikevert sütőporra, vagy ahogyan ő nevezte a
„sütésre kész lisztre”.
"Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!"- ezzel a szlogennel kezdte az 1920-as évek középen reklámozni Váncza József magánvállalkozó saját gyártású sütőporát, ami az első volt Magyarországon.
A sütőpor összetétele
A sütőpor fő alkotóeleme a nátrium-hidrogénkarbonát, ismertebb nevén a szódabikarbóna. A szódabikarbóna enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. A kémiai vegyületet (NaHCO3) már az ókorban is ismerték - na nem a sütemények állagának javítására - hanem az egyiptomiak használták a mumifikálás során, annak tartósító hatása miatt.
A sütés során egy kis savas kémhatás következtében - s a sütőben a tésztát ért hő
hatására - azonnal szén-dioxidot kezd el termelni, és az így létrejövő
légbuborékok azok, amelyek megemelik a tésztát.
Épp ezért olyan receptek esetében javasolt a szódabikarbóna használata,
ahol savas közeg veszi körül, tehát a tésztában van citrom, ecet, méz
vagy író, vagy bármilyen más savas alapanyag.
A sütőpor annyiban tér el a szódabikarbónától, hogy azon kívül egyéb
segédanyagokat is tartalmaz, amelyek szabályozzák a szódabikarbóna
működését, lehetővé téve, hogy a tészta mind szobahőmérsékleten kelésnek
induljon, mind pedig a sütőben kapott hő hatására.
A sütőport mindig alaposan keverjük el a liszttel, hogy egyenletesen kerüljön a
süteménybe.
De nézzük is meg, hogy mit tartalmaz egy csomag sütőpor a szódabikarbónán kívül.
- térfogatnövelő szerek (nátrium-hidrogénkarbonát, nátrium-pirofoszfát): az elsőről már esett szó. A nátrium-pirofoszfát, ami egy savanyú anyag. Arra hivatott, hogy az olyan süteményekbe is be tudjon kerülni, ami nem tartalmaz savas anyagot.
- búzaliszt
A szódabikarbóna és a sütőpor mellett van mégy egy fontos térfogatnövelő szer, ami talán kevésbé ismert: ez a szalalkáli. Kémiai nevén ammónium-bikarbonát, képlete: NH4HCO3.
Különbség, hogy sütés közben a szén-dioxidon kívül ammóniára is lebomlik. Ezért csak nagyon szellős, könnyű tésztákban használjuk és számítsunk arra, hogy sütés közben erős, szúrós szag fog terjengeni a konyhánkban. Elvileg használható sütőpor helyettesítőjeként is, de az ammónia termelés miatt nem ajánlom. Viszont nagymamám egyik specialitása volt a Szalalkáli szelet, ez egy hatlapos-csokikrémes sütemény...nagyon-nagyon finom, karácsonyra tervezem elkészíteni. Az, hogy egy-egy ilyen speciális alkalomkor használunk szalalkálit, abból baj nem lehet. Természetesen a sütemény receptje is fel fog kerülni az oldalra.
Forrás: http://www.mindmegette.hu/a-sutopor-a-szodabikarbona-es-a-szalalkali-48492
http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%BCt%C5%91por
http://hu.wikipedia.org/wiki/Amm%C3%B3nium-bikarbon%C3%A1t
http://antalvali.com/hirek/allomanyjavitok_azaz_mit_keres_a_sutopor_a_piteben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése