Az olasz szó eredetileg a nocchio (jel.: fabütyök) vagy a nocca (jel.: ujjperc) szóból eredeztethető, és a Mediterráneumból, a mai Olaszország területéről származik. Az ókori Róma legionáriusai az egykor hatalmas
birodalom népeivel is megismertették a ma ismert fogás elődjét. Bár a
burgonya európai elterjedését és termesztését megelőző időszakban
tartalmas tésztája lisztből, tojásból és vízből állt némi sóval
fűszerezve – hasonlóan a nálunk is szinte nemzeti ételnek tekintett
nokedlihez vagy galuskához, amely valószínűleg innen eredeztethető.
Úgy tartják, Rómában egykor a csütörtök volt a gnocchi-nap – ekkor
került a családi (és persze vendéglői) asztalra a burgonyás gnocchi,
megelőzve, a pénteki halnapot. Az olaszok a
gnocchit leginkább húsmentes szószokkal tálalják, gyakran csak vajjal és
karakteres sajttal. Gyakori még, hogy gyorsan párolt spenóttal keverik
el, vagy csak egy könnyű, tejszínes paradicsom mártással kínálják.
Délebbre, Nápoly környékén gyakran kínálják a gnocchit hússal, gazdag paradicsommártással és mozzarellával.
Észak-Olaszországban és Ausztria Dél-Tirol tartományában nagy
hagyománnyal rendelkezik az úgynevezett gnocchi di pane – a kenyér vagy
zsemlemorzsával készülő gnocchi is, amelynek különböző változatai az
északabbra fekvő országokban is elterjedtek. Ennek egyik variánsa a
nálunk is népszerű zsemlegombóc.
Különleges egytálétel a Szardínia szigetén hagyományosan sáfránnyal
ízesített „gnocchetti”, amelyet malloreddusnak hívnak, és rendszerint
gazdag paradicsomos bárányraguval tálalnak. A jellegzetes, erősen
bordázott, keskeny, hosszúkás, a gnocchinál lényegesen kisebb méretű
tészta ma már többnyire sáfrány nélkül készül, és a száraztésztákhoz
hasonló csomagolásban, készen is kapható.
Az olaszok a
gnocchit leginkább húsmentes szószokkal tálalják, gyakran csak vajjal és
karakteres sajttal. Gyakori még, hogy gyorsan párolt spenóttal keverik
el, vagy csak egy könnyű, tejszínes paradicsom mártással kínálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése